A korai keménységvizsgálat során elsősorban Brinell keménységmérőket használtak. Az anyagkeménység-tesztelés pontosságával kapcsolatos növekvő igényekkel azonban megjelent a Vickers keménységmérő. A Vickers keménységmérő egy négyzet alakú gúla alakú gyémánt bemélyedést használ, amelynek lapjai 136 fokos szögben vannak, hogy a kiválasztott teszterővel a minta felületébe nyomódjanak. Egy meghatározott tartási idő elteltével a teszterőt eltávolítják, és megmérik a bemélyedés átlós hosszát a keménységi érték kiszámításához.
A 20. század elején kezdték alkalmazni és fejleszteni a Vickers keménységmérőt. A folyamatos technológiai fejlődéssel a teszterő-tartomány fokozatosan bővült, a viszonylag kis erőértékektől a nagy terhelési vizsgálatokra alkalmasakig, kielégítve a különféle anyagok keménységi vizsgálati igényeit. Ezzel párhuzamosan a mérési pontosság is folyamatosan javult, a precízebb mérőműszerek és az automatizált vezérlési technológia révén a bemélyedés átló hosszának mérése pontosabb és megbízhatóbb.
Az anyagtudomány és az ipari termelés területén a Vickers keménységmérő döntő szerepet játszik. Széles körben használják különféle anyagok, például fémek, ötvözetek, kerámiák és üveg keménységi vizsgálatára, fontos adatokat szolgáltatva az anyagkutatáshoz és -fejlesztéshez, a minőségellenőrzéshez és a folyamatoptimalizáláshoz. A számítástechnika fejlődésével a modern Vickers keménységmérők olyan funkciókkal is rendelkeznek, mint az adattárolás, elemzés és jelentéskészítés, tovább javítva a tesztelési hatékonyságot és az adatfeldolgozási képességeket.